Kőmüves Klára : Kalandorok

Nyomtatás

Úgy maradnék még, de nekem szöknöm kell,

mint gát alatt lakónak, ki sejti, j? az ár és mindent  

hátra hagyva indul útnak szürke éjszakán,

mikor sem Hold, sem csillag nem kíséri lépteit,

csak koppra kopp, es? esik s hitében zökken

minden csobbanás után, ha tócsa szisszen fáradt lábnyomán.

Viszi a kézzel foghatót, a marka hát üres; így indulok

majd én is, azt hiszem s habár hiányomért fizetsz;

tudod, annak helyén, mit elpusztít a víz, mi megterem

az annál többet ér.Tanácsolom; ki hozzád h?,

te mindig abba bízz!