Er?ltetem a vigyorgást, mert kötelez?.
De az arcizmaim már nem engedelmeskednek.
Visszaugrálnak, folyton, mert köteked?
Testem belefáradt az álszent – mindenkit szeretek
Vigyorba. Holott ez korántsem így van.
De nem ám, és nincs is minden rendben.
Ezt kérem, tartsuk tiszteletben.
Túl sok nekem a bajom ahhoz, hogy mosolyogjak.
Mi? Hogy akkor meg ne éljek? Hát nem is rossz ötlet.
De akkor mosollyal a képemen fogok
Majd lógni a negyedik emeletr?l a másodikig a kötélen.
Túl nagy boldogság lenne ahhoz, hogy kibírjam
egy kósza mosoly nélkül.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.01. @ 13:50 :: Pogány Gábor Máté