hogy besüppedt már magától is a meggyötört
„hencser”, rugós ágy, hever?
„ne fogjon senki könnyelm?en”
„az önimádat büszke hever?jének”
mert gyönge a rugó – epedázni kell.
kávét sokat, cigit egyet sem veszek
magamhoz, élnék tán soká – példa
ahogy az ember nem herdál, megleli
kánaán nélkül is a célt, mert annyi
a múlt, ami visszatart, meg én leszarom
a történelmet és ez kölcsönös.
sosem bujdostam. mire kellett volna,
letelt a negyven év, éppen kihaltam,
s néha relaxálni kell, ha lenni szeretnék.
belelátom magam a tévém?sorokba,
a világ szakasztott én, sorozat-fejem van,
amit meg kell ?rizzek az újabbig.
de mi lesz, ha egyszer öntudatra ébredek,
fölhúzom a vekkert, és félrever,
vagy nem bírom tovább a tekn?s
hever?t, és hívok egy szolgáltatást,
megfizetem és rendelkezem vele,
kiszolgáltatottságom az megérzi,
és máris felülr?l szól és letegez.
a francba a hever?t! miért pont velem
cseszik ez a kor ki, oly nagy a világ,
mértéktelen e kitolás; jaj vissza, anyám!
Legutóbbi módosítás: 2009.06.17. @ 21:37 :: Petz György
