Szürke égen
villám csillan…
Hangja is elér
igaz lassan…
Támadnak!
A cseppek
mint vágó
penge élek
sújtanak le
a földre
s szívembe…
Kifúrják az utat
nem kímél…
Nem kérdez
csak támad…
S ?z az es?…
Serege kerget
és úgy látszik
véget nem ér?…
Csak ömlik
s lecsap
zsákmányként
engem találhat…
Ki is használja
a röpke alkalmat
így porrá zúz
engem s multamat…
—————————————————————————-
„igaz, lassan” – az ilyen és hasonló kiszólások nem hogy feleslegesek, de komikussá teszik az egészet.
Emellett visszatértél oda, ahol elkezdtük a közös munkát: hosszan és rosszul írsz a semmir?l. Mindenáron nem KELL verset írni. Egyszer (százszor?) beszéltünk már err?l. Eredj, és élj. Tegyél szert múltra. És félreértés ne essék, nem a fiatalságoddal van a probléma (vannak itt nálad fiatalabbak is), hanem hogy költ?nek keresztelve magad semmilyen igényességet, semmilyen irodalom iránti alázatosságot nem érzel magadra nézve kötelez?nek. Ez szomorú.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.19. @ 17:34 :: Furuglyás René