Fehér az út a völgybe le,
nyoma nincs pornak, sárnak,
szállingózik a hópihe,
a hóban ?zek állnak.
Befoghatatlan vadlovak
érnek a dombtet?re,
patájuk alatt megreped
a föld kényes b?re.
Az egyik újfent különös,
fejét büszkén tartja,
aki ránéz, felismeri,
hogy rendkívüli fajta.
Mellkasában több szív dobog,
nincs rajta fék, se kantár,
zabolázni ?t nem lehet,
mert ? maga a hajcsár.
Körülötte, ha felnyerít,
olvad a jég a nyomban,
kisüt a nap, lábainál
virágok nyílnak a hóban.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.17. @ 19:04 :: Nagyálmos Ildikó