Vadászi Árpád : Az elveszett szamár

Nyomtatás

Azért, hogy mindenkire vonatkozzon

a tétel, hogy senki ne unatkozzon,

– még te se –

jöjjön most egy mese.

Elveszett Nasszreddin Hodzsa szamara,

ami szomorú.

Hogdzsa szeme ki volt sírva veresre,

de rendületlenül kereste

a szürkét,

miközben az alábbi szavakat sz?rték

szájában a fogak

– Nyakamon a kobak

köszöni az isteni kegynek,

hogy a szamaraim közül egynek

mind a négy lába lábra kelt.

Szívem ezért hálatelt –

– Miért adsz hálát az istennek,

egy csepp értelme sincs ennek –

az emberek Hodzsa tettét

nem értették.

– Ha már

a szamár volt olyan szamár,

hogy elveszett és valahol az erd?ben vesztegel,

mivel nem ültem rajta, legalább én nem vesztem el.