Két kezem szorosan tartod,
Együtt vagyunk,
Ã??rizzük az álmunk.
Magadhoz húzol, átölelsz,
Most itt vagy velem!
Érzem tested melegét,
Fejem kebledre hajtom.
Szíved verését figyelem,
Mint lüktet ereidben a vér.
Sóhajtok, s Te velem sóhajtasz,
A vágy mi kiül arcunkra,
Oly er?s, oly olthatatlan,
Csillapodni nem tud,
Követel?dzik, többet akar,
Mohón falja a percet.
Egy szikraként pattant érzés,
Tüze magasba csap, de
Ezt a lángot mi tápláljuk.
Ölelsz, én ölellek,
Testemen barangol kezed,
A kéj áramlik bennem.
Hasamra szorítom kezed,
Pajkosság csillan szemedben.
Megérintesz, csókkal borítod testem,
Forró leheleted nyakamban érzem.
Órádra pillantasz,
Tudjuk id?nk véges,
Szorosan tartasz, féltesz.
Féltjük a pillanatot.
Szívünk egyszerre dobban,
Hallgatjuk ritmusát.
Csókot lehelek szemedre,
Arcom simogatod, némán nézel.
Nem kellenek a szavak,
Ajkunk helyett szemünk beszél.
Mellemre hajtod fejed,
Szívem hevesen ver, lelkem
Fogja, tartja pillantásod,
Mindent elárul nekem.
Szemeidb?l a vágy tükröz?dik,
A vágy, mit én is érzek,
Beteljesedést követel magának.
Két kezemben tartom arcod,
Nem szólok, csak nézlek,
Lélegzetünk gyorsul, vad szenvedély
Uralkodik el rajtunk.
Ahogy hozzám érsz, t?z éget,
Testem, lelkem lángot vet.
Két karodba zársz, ölelsz,
Megnyugvást keresek Te benned.
Lassan megnyugszunk,
Hátam simogatod, majd
Tenyered megnyugszik mellemen.
Hallgatjuk a szél szavát,
A madarak édes dalát.
Csak nézzük egymást,
A pillanat fogva tart.
Ölelésedb?l lassan bontakozom,
Elengedsz, távolodsz t?lem.
Megállsz, rám nevetsz,
Két karod ölelésre emeled,
Mint félénk kismadár
Úgy bújok hozzád.
Egy csók, tele szenvedéllyel,
Egy utolsó simogatás,
A vágy hevében.
Id?nk lejárt.
Indulni kell. Tudjuk, de
Mind a ketten maradni akarunk.
Az ösztön hajt,
Egymás karjába bennünket,
A férfi és n? közti vágy ez?
Többnek kell lennie, – ez érzelem.
Talán így kezd?dik egy szerelem.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.12. @ 12:56 :: Lénárt Anna
