Lénárt Anna : Rólunk szól

El?fordul, ha férfi és n? találkozik, ha csak egy pillanatra is, szikra “gyúl” a lelkükben. Évezredek óta keresik az okát, de nincs rá magyarázat. Ráfogjuk a hormonokra …, és talán így kezd?dik a legnagyobb szerelem.

Két kezem szorosan tartod,

Együtt vagyunk,

Ã??rizzük az álmunk.

Magadhoz húzol, átölelsz,

Most itt vagy velem!

Érzem tested melegét,

Fejem kebledre hajtom.

Szíved verését figyelem,

Mint lüktet ereidben a vér.

Sóhajtok, s Te velem sóhajtasz,

A vágy mi kiül arcunkra,

Oly er?s, oly olthatatlan,

Csillapodni nem tud,

Követel?dzik, többet akar,

Mohón falja a percet.

Egy szikraként pattant érzés,

Tüze magasba csap, de

Ezt a lángot mi tápláljuk.

Ölelsz, én ölellek,

Testemen barangol kezed,

A kéj áramlik bennem.

Hasamra szorítom kezed,

Pajkosság csillan szemedben.

Megérintesz, csókkal borítod testem,

Forró leheleted nyakamban érzem.

Órádra pillantasz,

Tudjuk id?nk véges,

Szorosan tartasz, féltesz.

Féltjük a pillanatot.

Szívünk egyszerre dobban,

Hallgatjuk ritmusát.

Csókot lehelek szemedre,

Arcom simogatod, némán nézel.

 Nem kellenek a szavak,

Ajkunk helyett szemünk beszél.

Mellemre hajtod fejed,

Szívem hevesen ver, lelkem

Fogja, tartja pillantásod,

Mindent elárul nekem.

Szemeidb?l a vágy tükröz?dik,

A vágy, mit én is érzek,

Beteljesedést követel magának.

Két kezemben tartom arcod,

Nem szólok, csak nézlek,

Lélegzetünk gyorsul, vad szenvedély

Uralkodik el rajtunk.

Ahogy hozzám érsz, t?z éget,

Testem, lelkem lángot vet.

Két karodba zársz, ölelsz,

Megnyugvást keresek Te benned.

Lassan megnyugszunk,

Hátam simogatod, majd

Tenyered megnyugszik mellemen.

Hallgatjuk a szél szavát,

A madarak édes dalát.

Csak nézzük egymást,

A pillanat fogva tart.

Ölelésedb?l lassan bontakozom, 

Elengedsz, távolodsz t?lem.

Megállsz, rám nevetsz,

Két karod ölelésre emeled,

Mint félénk kismadár

Úgy bújok hozzád.

Egy csók, tele szenvedéllyel,

Egy utolsó simogatás,

A vágy hevében.

Id?nk lejárt.

Indulni kell. Tudjuk, de

Mind a ketten maradni akarunk.

Az ösztön hajt,

Egymás karjába bennünket,

A férfi és n? közti vágy ez?

Többnek kell lennie, – ez érzelem.

Talán így kezd?dik egy szerelem.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 139 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.