Vadászi Árpád : Áldozat

Nyomtatás

Izgató,

sötétl? tiszta tó,

b?nre biztató.

Megb?völ szirén bája,

az öntudat szirénája

hallgat,

a szenvedély altat.

Vérszomjas évad,

indulat olvad a félvad

ösztönök homályán.

A neuron pályák táján,

milliárd kristályán

a sejtnek, gyilkos jel

indul el.

A g?zölg? puszta tó,

pusztító

holnapot érlel,

könnyel és vérrel.

Egy horrorral felér ez.

Nem érez

könyörületet senki iránt,

mélyébe leránt

mindent, mi szívednek édes,

és az, a halál érdes

csésze fészkében,

ebben az ében

lében

végzi átlényegülve szépen.

Ez történik folyton,

amikor kávéba fojtom

a cukor kockát,

mint ahogy a vackát

elhagyó vadmalackát

fojtja a sas merevre,

kárhoztatva ezzel áldozat szerepre.