összepuszált sorokban kívánnék
nefelejcset karodra, zöldnövényt,
olyan verset mint ami kimondva
befele visszaúszik: elenged. sikere
helyett szerelmet, de csókot is e
bíborlilán, betűket könyv lapján?
volt egyszer egy kerge nyúl,
bal füléből hold konyult,
lett belőle malacka, konnektor
piros orra, babos piros ruhája,
kituggya mennyi van nála
hálásabb mint szemillája.
illáin nagy kővér vizek,
átúsznini, mert eszmélni rög?
így beszélget magában is,
világában halalak garmada
fénylabdákkal játszana.
Én tudom, fuss el vélünk ma
