Mindig éltem
az életem helyett valamit –
ne finnyáskodj,
valakinek meg kell csinálnia,
ami ha nehéz,
kezdd azzal,
neked ez adatott,
ne hidd, hogy másnak könnyebb,
csak nem ismerjük,
akinek – helyette – életét vállalnánk,
meg aztán hozzá is szokik
a magáéhoz az ember,
már-már azt hiszi,
így született, ennyi idősnek,
és ez minden nappal
eggyel több nap igazsága,
tartja ő a járókeretet,
vagy az veteti markával körül;
legalább tudod helyed,
ahonnét széttekintesz;
gondold meg, Isten sem
csinál a karácsonyi tolongásban mást,
mint kiül egy felhőszélre
gyönyörködni a teremtettben;
minden ember egy újabb mosoly,
és látá, hogy milyen lett.
Legutóbbi módosítás: 2017.12.01. @ 22:22 :: Petz György