M. Laurens
A KOMOLY EMBER
Komoly embernek tartotta magát,
a mosolyt is száműzte arcáról,
az ábrándozás távol állt tőle,
elfoglalt volt: pusztán ön magától.
Mérlegelte mások minden szavát
és a humort, nem csakhogy nem űzte,
de semmiféle hasznát sem látva,
maga körül soha meg nem tűrte.
Apaként csecsemőt csiklandozni,
vagy nevettetni, sohasem szokott.
Ki tudja, netán kisded korában,
ujja helyett is csak epét szopott.
Szerette a tényt, a pontosságot,
mások lazaságát meg nem tűrte,
a kabaréban arca sem rezdült:
röhögjön nekik az olcsó csürhe.
Komoly embernek tartotta magát
s némán ment el ebből a világból,
nem búcsúztatta el végül senki,
hisz elbúcsúzott rég: önmagától.
Budatétény 2017. október 7.
Legutóbbi módosítás: 2017.11.03. @ 10:23 :: M. Laurens