Ravasz Levente : Nincs már út

Nincs már út mi hozzád

elvezet,

életem vészharangját

szorítja kezem.

 

Engem csak az Isten,

ha szeret,

fekszem egy sziklaszirten

s üvöltöm neved.

 

Ha majd talán egyszer

hiányzok

talán meg is keresel,

én még itt vagyok,

 

Sziklaszirten fekszem,

üvöltök

s lassan újra megtelnek

a csúf szemgödrök.

————

Kedves Levente! Felkerült verseidhez képest, nem érzem, hogy itt valami többet adtál volna hozzá. A harmadik versszak teljesen közhelyesre sikeredett. A rímek is több helyen sántítanak, illetve csupa e hangzóra végződnek, ezzel unalmassá válik az egész vers. Fontos, hogy ebben a változatosságra is figyelj, ne elégedj meg azzal, ami elsőre talán jónak, vagy gördülékenynek tűnik. A szókincsed bővítése nagyon sokat lendíthet azon, hogy minél változatossabban fejezhesd ki magad!
Versedet naplóba javaslom.
üdvözlettel: Kőszeghy Miklós

Legutóbbi módosítás: 2017.09.04. @ 19:56 :: Ravasz Levente
Szerző Ravasz Levente 63 Írás
Székelyföldön születtem, itt is élek.