Seres László : Vers a vershez

2017.08.14. Seres László Vers 8
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Igaz légy s örök. Gyönyörök gyönyöre, 
vérünkből írt szó, lelkünk gyógyírja, 
éltető infúzió. Ne keltsen zajt, 
felszínes mámort soha szépséged. 
Csapodár se légy, és ne szabj magadra 
dús cafrangokat. Csipkék díszei 
ne fedjék alakod, kimódolt formád. 
Légy egyszerű, ne ismerj irgalmat,           
ha értünk indítasz új hadat Nagy Úr, 
míg el nem gyengülsz térdre hullt testtel 
s mosolyodtól a lebukó nap fénye         
megtörik soraid sírhantjain. 

Úgy szólj, ha szólsz, hogy halld vissza a hangunk. 
Lásd, ki figyel rád s ki adja lelkét 
márványként, hogy bevésd örökre magad. 
Általunk lehetsz holmi varázslat 
– hol irigyelt senki, hol mindent vágyó – 
szavak gyémántja, mely metsz és hasít, 
mint sebben a kés, hogy életben maradj, 
s figyelj ránk, a porba hulltakra is, 
kikhez lehajolnod oly felemelő. 
Velünk légy villám, míg szád mennydörög. 
Mi meghallgatunk, mint anyját a gyermek, 
akár vigasztalsz, akár megintesz.       
A kimondott szónál is csendesebben. 
Legutóbbi módosítás: 2017.08.14. @ 08:01 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.