Kádár Sára Hajnalka : Nagyapám

Jóval elhagyta a nyolcvanat, amikor észrevettük, hogy nincs vele rendben valami.

 

 

Jóval elhagyta a nyolcvanat, amikor észrevettük, hogy nincs vele rendben valami.

           Hosszú deszkapalánk mellett kellett eljönnie hozzánk. Az utca sarkán apókám szétnézett, s ha úgy vélte, hogy senki sem látja, botjával megkoppantotta a kerítést. Egetverő ugatással válaszolt Bubika, a fekete korcskutya. Nagyapám két-három lépés után ismét megkopogtatta a kerítést. Nagy örömét lelte a kutya bosszantásában. Nem szóltunk neki soha, hadd örüljön, no meg Bubikának sem ártott az ugatás.

Kicsi bornyúnk született, mindenki kedvencévé vált, nagyapám is imádta. Még szopott, zöldet nem ehetett, de majszolgatta, ha elébe került. Egyik nap anyám az ablakból észrevette, amint nagyapám két szál zsenge töröbúzakocsányt hozott, óvatosan szétnézett a kapunál, s uzsgyi, vitte is a bocinak. Mire anyám utolérte, már evésre biztatta a kicsi állatot. Hiába dorgálta meg őt, rá sem hederített, hordta a zöldet rendületlenül, mint a szófogadatlan gyermek. Ráhagytuk, csupán akkor vettük el a kicsi állat elől a zöldet, miután kiosont nagyapám az istállóból.

Gyakran eljárt a helyi fodrászatba borotváltatni — mindig gondja volt a külsejére —, és egyszer elmesélte nekünk, hogy szegény kisasszonyok lyukas tetejű épületben dolgoznak.

— Modern épület az, apám, nem lehet! — szólt anyám.

— Erídj, erídj, láttam!

— Mit látott, nagytata? — kérdeztem.

— Hát foghíjas a tető, belátszik az ég — válaszolta.

Csak bámultunk, mint bornyú az új kapura. Miről beszélhet nagyapó? Hát persze! A neonlámpák fényét vélte bekandikáló égnek! Hiába magyaráztuk neki, hogy az neon égő, nem lehetett eltéríteni a véleményétől. Ez már a technika újdonsága volt számára.

Egyik nap aztán betelt a pohár! Nagyapám hosszú alsónadrágban érkezett hozzánk. Igaz, szép sötétzöld színű düftinből készült, de mégiscsak alsó. Anyám összecsapta a kezét.

— Apám, maga így jött végig a falun?

— Igen, nézd meg, milyen szép, puha nadrágot találtam — mondta gyerekes dicsekvéssel.

— De ez alsónadrág, apám! — szörnyülködött anyám.

Nagyapámat azonban nem tudta kibillenteni abbéli meggyőződéséből, hogy az biza nadrág. (…)

 

Fotó: nagyapám az 192O-as években

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Kádár Sára Hajnalka
Szerző Kádár Sára Hajnalka 59 Írás
Kádár Sára Hajnalka vagyok, Erdélyben Sepsiszentgyörgyön élek. Írásaim – többnyire kis próza- egy része emlékezés a felnevelő székely falu jellegzetes alakjaira, szokásaira, a szocialista rendszer keserű, embert próbáló világára, de jelen van bennük a ma emberének gondja, öröme is. Egyszóval középpontban az ember áll. Mesét és verseket is írok. Nyomtatott és internetes antológiákban, folyóiratokban jelentek meg, valamint két saját kötetben is, címe: Visszapillantó 2014 ,és Az élet felém 2015 . szeretettel üdvözlök mindenkit.