Schifter Attila : Csavargó álmok

 

Korosodom, de terveim nem dőlnek dugába

 elébe ballagok, mit az Élet még tartogat.

Új otthont választok egy védett öböl zugában

( nem is fontos, hogy ki uralja ott a partokat )

 

Nézz be hozzám: a lakomat szerénynek láthatod,

pedig csupán a fölöset száműztem belőle.

A halszag és a tenger sós illata átható

( bár nem hinném, hogy kimondottan ettől bedőlne )

 

Reggelente vásznat feszítek a déli szélbe,

hunyt  pillám alatt élvezem, ahogy a Nap vakít.

Magam fogta tengergyümölcsöt eszem ebédre

’s éjjelente hallgatom a csillagok titkait.

 

Óceán leheletébe súgom fiam nevét

( ohh, a meg nem születhetett álmok oly mostohák )

nem perelek vélt jussért, mit sajnált tőlem e lét,

pusztán felé fordítom könnyeim sós mosolyát.

 

Megbecsülöm azt, mit  életem számomra kimért,

csak adni akarok ( hiszen, én már annyit kaptam )

Nem kérdezem gyermekien: miért nem és miért?

Kételyemet végleg elfogadásba iktattam.

 

Habzsolni akarjam talán, mi nem nekem terem,

ahelyett, hogy hagynám, ki engem ölelni akar?

Nem találhatod utadat sorsnyi tengereken,

ha csak az ész vezérel, de sosem a szív – radar.

 

Bolondos vénembernek tarthat mind, aki csak lát,

vegetálhatnék akár képzelt  cellákba zárva.

Ivócimborák vettek körül ( talán pár barát )

Mégis úgy vagyok szabad, hogy nem maradtam árva. 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.11.07. @ 21:11 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.