kátya portoro : Sokszínű egybehangzás

 

A napra-nap monotónia gépies reflexei közé, úgy ékelődik be az élet, mint csoda.

Rabszolgaságom vigasztalásául résekbe bujtatott reményképpen.

A szabadság illúzióját fejemen viselem, fonatokban növesztem. Sámsoni erővel bírok, krisztusi alázattal feszülök keresztemen.

Budha-i gondolatok ébresztenek, Ghandi lelkülettel koldulok az ember-rengetegben, naponta.

Este Allah ölébe hajtom fejem, s a hippik virágtakaróját álmodom magamra.

Éjjel pegazusaim repítenek, a mindenség kapuit nyitogatom, őrzőim titkos tudást rejtenek elmém szövetébe.

A holnapok ágyam mellett várják feltámadásomat.

Egy nap majd lerázom magamról a Világot, hogy testetlen szellememben gyönyörködhessem.

Most jelentéktelen életem hétköznapjaival áldozom az időoltárokon, remélve, hogy áldozatom nem hiábavalóság.

Hiszem, ha csak egyetlen Istennek is mosolyt csalhattam arcára, halhatatlanná leszek.

Legutóbbi módosítás: 2016.10.31. @ 13:45 :: kátya portoro
Szerző kátya portoro 57 Írás
Szia, kedves olvasóm , írásaim neked szólnak! Örülj , sírj , nevess és gondolkozz velem ! Azonosulj, vagy találd meg a neked szóló üzenetet ! Életfilozófiám : Fűnyíróval macerás lepkét fogni, de nem lehetetlen. Velem nem kelhetsz versenyre mert én nem versenyzem. Persze akad több filozófia is a tarsolyban, de azokat majd a verssorok mögül lövöldözöm Rád. Őszintén remélem, a szívedbe és az elmédbe fogadsz. Én szeretlek . Az illusztrációk saját rajzaim, amik grafikai értéket ugyan nem képviselnek, de segítenek belelátnod gondolatvilágomba. Arcképcsarnokom tehát a bónusz ajándék . Vágy most versekben élek szavakkal ölelkezem gondolat-magokat szórok felelőtlenül utca kövén koptatom a kihegyezett élet-érveket szegény bolond módjára mutogatom magam csókodra vágyom Ember igaz szerelmedre hús-szagú ruhád vesd le meztelenkedjünk Munkáimat 4 fő csoportra osztottam , ezek a következők: Kátya versek : itt található szerelmes , Istent kereső, filozofikus tartalmú és számos, egyéb érintettségű írás, ez mennyiségre a legtöbb Fűnyíróval macerás lepkét fogni de nem lehetetlen : ez egyben életfilozófiám és eme címszó alá gyűjtöm bölcseleteimet és pillanatnyi elmebetegségem megnyilvánulásait , inkább rövidebb prózai, pórázon tartott gondolatok, semmint versek Jákob üzeneti az odúból avagy a kilövőállások magánya : korábban Egytállencsejákob álnéven írtam blogoltam a név innen átmentve , ami később úgymond önálló irodalommá vált . Kb, 45 vers és prózai betétek teszik ki, ami egységes színpadra szánt alkotássá érett . Jákob egy a lövészárokban megbújó katona ,aki tudósít , a háború a Világ és az írások természetesen az ember legmélyebb magányát és a világban való jelenlétét , kettejük viszonyát kívánja életre kelteni . A magány itt nem feltétlenül egy depresszív elzárkózás, sokkal inkább az a titok, ami maga az ember, és ami minden egyedben ott van legbelül, félősen és vágyakozóan . Utca versek avagy séta az emberrengetegben: ez új kezdeményezésem , nem fennkölt, de realisztikus villanások és reflexiók az életre, és természetesen a saját életemre , a hétköznapok történéseire primitívebb formában . Megjegyzem ezt nagyon szeretem írni. Van néhány prózám is , de ezek még nem képeznek kategóriát hehe