BÁR(széken) ülök szédülve,
reccsen az idő, tik – takba fojtva
italt várok, mely legyűrne
magamat önmagamban feloldva.
Erős létkoktélt keverek
régvolt gondolatokból magamnak,
talánok, BÁRok a terek
bizonytalan képeim ragadnak.
Szavak, üvegpohár falán
– az utolsó kortyot is lenyeltem –
a pohár összetört, vagány
szószilánkok sebzik fel a lelkem.
Legutóbbi módosítás: 2016.09.05. @ 07:00 :: Ernst Ferenc
