Elégettem a verset, mert megtehetem.
Szívem, rozsdás márványkertben
védem, s ha kell égetem
érted.
Ég a vers és ég a szívem
mert hittem és hiszem,
hogy hitem
hitetetlenül határtalan.
Milétem, mint költő elenyész,
mert hitem megemészt
és a márványkert odavész.
Klisét használok,
ahogyan a szomszéd aranyhal is szavazhat.
Értékem a régi,
egy kávé, egy cigi,
ráadásként szívem a hamutál.
Könnyebb eset vagyok, mint egy
légből kapott topmodell,
medvekiadásban.
Elégett a vers.
A hamu hóesést imitálva
próbál keringőzni,
csipőficammal.
Elégett a lelkem is,
a hamutál sem a régi.
Míg versem égett,
oda lett a személyiségem.
————————————————————————————————————————–
Kedves Egon! Ebből az írásból kábé ennyi a vers:
Elégettem a verset, mert megtehetem –
demokratikus feudalizmus.
Szívem rozsdás márványkert
pokémon labdába rejtve.
Klisét használok,
gerincem hullámvasúton hullahoppozik.
Értékem a régi,
egy szál cigi meg egy kávé.
Könnyebb eset vagyok, mint egy
légből kapott topmodell.
Elégett a vers.
A hamu hóesést imitálva
-öregotthonos mozgással-
próbál keringőzni,
Elégett a lelkem is.
A hamutál sem a régi.
Egyébiránt naplóba javaslom. Üdv: Zsó
Legutóbbi módosítás: 2016.04.09. @ 13:53 :: Nagy Egon