eleven érzékekkel ébredsz újra
(az ököllel gyötört szívgödör milyen
gyorsan felejt) már nem kell emlékezet
hogy előhívhasd a színeket sarkig
tárulsz s ő felszikrázva körülölel
húzta ha maga után a porban most
kiterjesztett szárnyakkal áll előtted
ígérve hogy röptet örül amikor
látja kételkedés nélkül öltöd fel