Márton Zsolt : Gyermek az időben

 

 

Te, az időbe mártott gyermek

rezgő hitével a tejúton topogva,

a semmi órája nem néked ketyeg,

csak téged visz magával robogva,

 

sodorva mindent, mi mulandó.

Egy pillanat csinál a vanból voltot,

s a közöny kinevet téged halandó,

ki testi léttel vágyod az égi boltot.

 

De a remény, hogy tetteid nem hiába,

hogy mégsem a pornak születnek,

hogy földi kényszer nem hajlít igába,

 

s akaratod díja, hogy néhanap nyer,

mégis csak bizonyság arra a varázsra,

hogy lobbanó éveid nem vesznek el.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Márton Zsolt
Szerző Márton Zsolt 57 Írás
nem vagyok senki, tarkómba mar, vagyunk így sokan , húz ez a dal