Ablakomon araszol
a pesti délután,
most kívül rekedt
tavaszunk
még punnyadó mámora.
Aranyló napfény
fest tompa okkert
újabb portrédra
falamon,
hová fellógattalak.
Rajtad pihentetem
megfáradt szemem,
s hogy te nézz le rám
kedvesen,
míg rólad álmodom.
Legutóbbi módosítás: 2016.03.15. @ 16:00 :: Márkus László
