A lombra lomb még messze bár,
a bimbó álma már a nyár,
és úgy csücsül az ághegyén,
mint felhők szélén fenn a fény –
s míg parkjainkba dél gurul,
mit tán a szél sem ér utól,
én folyton újra képzelem,
hogy föld s az ég is énvelem.
Legutóbbi módosítás: 2016.03.23. @ 07:00 :: Kőmüves Klára