dr Bige Szabolcs- : Aladár elhatározásra jut

(- részlet a Mann & Barcs című novellából )

 

 

 

Néhány nap múlva a posta ide hozta Vilmos lapját, a szomszédok adták meg az iroda címét.

— Nézd, apa! — mutatta Tímea a lapot. — Vilmos írt — adta oda a lapot.

„Jól vagyok. Minden nap kapunk meleg ételt. Gulyást. Most megyünk tovább. Majd írok az új táborból.”

— Drága kisfiam! — csókolta Aladár a fia írását.

— Írjunk neki — szólt Tímea —, s írjuk meg, hogy itthon minden rendben van, hogy jól vagyunk, s várjuk haza.

Nem merték megírni az édesanyja halálát, gondolták, ráér gyászolni, ha hazajön, ne érje ott a harctéren az itthoni gyász. Nem is lett alkalma gyászolni, mert őt kellett…

A hír hallatára Aladárból az a kis lelki erő is elszállt, ami eddig maradt benne.

Hősi halott, post mortem vitézségi érem…

— Megölték a drága gyermekemet! Megölték! Ezer érem sem támaszthatja fel! — motyogta magába roskadva.

A leánya alig tudta nézni, és segíteni sem tudott.

— Nehogy azt hidd, hogy megbocsátok neked, de mégis a segítségedet kérem — fordult reggel Hajnalkához.

— Hallgatlak!

— Látogasd meg apát. Hátha egy kis lelket tudsz bele verni.

Gondolkodás nélkül vette a kabátját, és máris indult.

— Hát eljöttél, kedves? — csillant fel Aladár szeme egy pillanatra.

Egy pillanatnyi volt csak a villanás, aztán visszasüppedt a komor bánatba.

— Ver a sors, de a fiamat megbosszulom! Meglásd, hatalmas lesz az én bosszúm! — messze tekintő szemekkel folytatta. — Odamegyek, ahol megölték, és bosszút állok!

Nem volt kivel beszélni. Hajnalka sírva hagyta el a házat.

Reggelre Aladár elhatározásra jutott — elment a hadkiegészítőhöz és jelentkezett frontszolgálatra. Az előcsarnok tele volt behívott tartalékosokkal, egyedül ő volt önkéntes. Hamarosan behívták a toborzó tiszt elé.

— Adjanak fegyvert, felszerelést, meg mindent, amit kell, hogy indulhassak máris a frontra! — rohanta le igényeivel a tisztet, aki csak meresztette a szemét.

— Neve, születési ideje, lakcíme? — jött meg a tiszt hangja.

— Itt van minden! — lökte oda a személyi igazolványát.

— Magától akarom hallani!

— Nincs most idő a vacakolásra. Adják ide, ami kell, és indulok! Meg kell bosszulnom a fiam halálát! Megölök minden oroszt, aki a szemem elé kerül! Nem orosz véletlenül maga is, hogy akadályoz engem? Miii?

A vita vége az lett, hogy Péter Aladárt lefogták, behívták az orvost, aki a dühöngő embert a sárgaházba vitette. A zárt osztályra.

Otthon nem tudták mi történt, mikor Mann György elindult az irodába, még a szobájában volt, s a személyzet csak annyit tudott, hogy zaklatottan elsietett. Délután, este még nem érkezett vissza. A kórház az iratokban szereplő címen nem talált semmit, csak romokat, s így elkönyvelték ismeretlen tartózkodási helyként. Hogy milyen kezeléseknek, tortúráknak tették ki, az soha nem derült ki. A külvilág megszűnt számára, s ő is külvilág számára. A leánya bejárt minden elérhető hivatalt, megkereste az ismerősöket, volt üzlettársakat, de nem akadt nyomára. Hajnalka kutatása is éppen ilyen eredménnyel zárult. A háborús nehézségek, a riasztó hírek elterelték az emberek figyelmét róla — annyian tűntek el nyommal, vagy nyomtalanul a városban. Nem is hiányzott másnak, csak a két nőnek, akik bánatukban kissé közelebb kerültek egymáshoz, bár Tímea kijelentette, „megbocsátok, de nem felejtek!”

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.03.16. @ 13:16 :: dr Bige Szabolcs-
Szerző dr Bige Szabolcs- 615 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.