Marthi Anna : a test itthon

…a test itthon maradt. A lélek: egyik talán kabát alatt,

a másik meztelen loholt. Felhő-éneket dúdolva, szökő

kút felé; miközben éjjel egy órakor újra bele bújhatott

sebeibe, észrevétlenül – ismét vágyakkal tele, roskatag

így hullok kemény párnáim közé – tetőtől bokámig látni

ma, éjjel hálhassak mégis alakoddal, sodró álmaimban

fárasszon ki újra és újra, hogy együtt mennyire szép…

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.02.01. @ 20:20 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak