Marthi Anna : Libidó

2015.10.14. Marthi Anna Vers 3
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Szeretlek. Ha egy nagy toronyból kell ezért a szóért kiugranom,

megteszem. Ha csak a jelen a miénk, amíg a mi időnkbe kevert

időtlenséged fűszerével megédesítenéd: boldogan vesznék beléd.

Te számba adod a szavakat, én mégis saját vágyammá írlak, amíg

összeolvad a kéz, ölelésbe fontak lábak, és arcokra ébred a fény.

Mikor már mindenhol felkutattalak, pedig bennem voltál, hitem volt  

leáldozóban, hogy megtalállak. Akkor erőmön felülemelkedtél. Van

ami kifejez, mint belőlem kicsapó libidó; én szentélybe bújtatnálak,

ahol anyád, apád, húgod, gyermeked, istened lehetnék. Ismételni

kell a szerelmet, csak a Te szavad színe ékesít, nem volt hiába tett,

felépítettél. Bár igazi asszony két karodban; ott tudom, felemelnél.

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.10.14. @ 20:48 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak