A lombok fonákjai még pisztáciazöldek,
és az árnyékokkal együtt költözködő macskák
egész álló nap csak a bundájukban hűsölnek
( megszállva a kert összes valamit érő vackát ).
Nyugatra tekintő tűzfalakról lustán olvad
a flegmán unatkozó vanília délután,
holmi puncsolásssal itt senki meg nem vádolhat,
habár a nyelved hegyére kapaszkodik sután,
s még ha vodka lenne benne – de csak rumaroma –
ráadásul mielőtt megszólalna oroszul
egy akadékoskodó vasárnapi mazsola
( előre szándékoltan ) fogaid közé szorul.
A flambírozott nyár lassan lágyul el az őszben,
lábad alatt – mint karamella – szárazan roppan
egy levél, és a felismerés szívedbe zörren:
”Ez volt az utolsó fagylalt ebben a szezonban.”
Legutóbbi módosítás: 2015.08.26. @ 14:02 :: Schifter Attila
