Fotó: internet
Álmomban megint elém jött a tenger –
Lábnyomom csókolták hullámai,
suhanó bódulattal csalt magához,
dagálya valami igézőt suttogott,
majd ölemig ért szerelme…
Pillanatnyi káprázat voltál csupán,
aztán az apállyal messze tűntél.
Az éj mélykék óceánja talált rád,
de létezésed enyém lett mindörökké –
Kivel bolyogsz most az égi vizeken,
hol szilánkokra törik az idő
elmosódva a horizont felett?
És mondd, hány kikötőt
hagytál magad mögött
odafenn a végtelenben?
Már mindegy.
Szívem vitorláiba fogok
minden hullámtörést
két álombeli ölelés között –
(a tenger sós cseppje szememben)
