Szepesi Zsuzsanna : Ifjakhoz

Most bölcselkedem, mert a tapasztalat saját, mint a fotó!

 

Fiatalság! Táncol, nevet,
nem is gondol arra,
neki is lesz ősz a haja,
barázdált az arca.

 

Nincs még gondja, nem fáj semmi,
rózsaszín az élet,
az éjszakák nekik hoznak
mámorosan szépet.

 

De az évek szállnak tova,
lassan elfogy az út;
bölcsen kell hát azzal bánni,
ami belőle jut.

 

Tartalmasan megélt napok
guzsalyán font élet
megalkotott kincseivel
soha nem ér véget.

 

Hófehérré vált sötét haj,
botot szorító kéz
ellenére ragyog a szem,
ha boldog múltra néz.

 

Felnőtt gyermek, szép unoka
nyújtanak örömet;
nem öregszik meg a lélek,
amíg féltve szeret.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.04.27. @ 19:25 :: Szepesi Zsuzsanna
Szerző Szepesi Zsuzsanna 48 Írás
Szeretettel üdvözlök mindenkit! Köszönöm, hogy tagja lehetek körötöknek. Mesékkel kezdtem, versekkel folytattam, s könyvelhetek el némi sikert is általuk. Élményt, örömet szeretnék adni műveimmel. Okozzon oly örömet olvasásuk a tisztelt irodalomszerető embernek, mint megírásuk nekem - ezt kívánom! Írásaim egyre több helyen jelennek meg. Négy saját kötetem van eddig.