Most bölcselkedem, mert a tapasztalat saját, mint a fotó!
Fiatalság! Táncol, nevet,
nem is gondol arra,
neki is lesz ősz a haja,
barázdált az arca.
Nincs még gondja, nem fáj semmi,
rózsaszín az élet,
az éjszakák nekik hoznak
mámorosan szépet.
De az évek szállnak tova,
lassan elfogy az út;
bölcsen kell hát azzal bánni,
ami belőle jut.
Tartalmasan megélt napok
guzsalyán font élet
megalkotott kincseivel
soha nem ér véget.
Hófehérré vált sötét haj,
botot szorító kéz
ellenére ragyog a szem,
ha boldog múltra néz.
Felnőtt gyermek, szép unoka
nyújtanak örömet;
nem öregszik meg a lélek,
amíg féltve szeret.
Legutóbbi módosítás: 2015.04.27. @ 19:25 :: Szepesi Zsuzsanna
