Grin Sándorné : Senso

Emlékszel?

Karácsony volt, szenteste délutánja.

Már nem tudom, mit kellett hazudnom,

hogy találkozhassam veled.

A város szélére szöktünk,

apád piros Ladájának hátsó ülésén

bújtunk össze, s a gyermek

méhemben – nem a te magzatod –

az izgalmat átérezve

nagyokat rúgott.

Te mégis feszülő hasamra tetted

vígasztalón kezed,

símogattad, nyugtattad 

a még meg nem született, kis idegen életet,

s közben a terhességtől felpuffadt,

májfoltos arcom úgy csókoltad,

mintha a világ legszebbje lenne.

Akkor, 

ott 

a tenyerébe vett minket az Isten, 

örökre retinámba égett

szerelmes tekinteted.

Az a lopott fél óra lett

múltam legcsodásabb emléke.

 

Egy parfümöt is adtál.

“Senso” Ungarotól.

Még mindig őrzöm,

pedig azóta huszonhét karácsony telt el.

Mindegyik nélküled.

Herakleitosz szerint nem léphetünk kétszer

ugyanabba a folyóba.

Mi többször is próbáltuk megdönteni a tézist,

míg végül beláttuk:

A jó öreg nem beszélt balgaságot.

Fájt nagyon.

Ma újra sajog.

Fájjon hát jobban!

Magamra fújom az illatod.

Ennyim maradt utánad.

Szerelmem.

Isten éltessen!

Boldog születésnapot!

Legutóbbi módosítás: 2015.04.01. @ 08:04 :: Grin Sándorné

Szerző Grin Sándorné 0 Írás
Ami engem illet, azokat a költőket szeretem, akik tudnak verset írni, azokat az orvosokat, akik tudnak gyógyítani, és azokat a festőket, akik tudnak festeni. Oscar Wilde ...sajnos egyik kategóriába sem tartozom , viszont rendkívül szerethető vagyok...már-már idegesítően .