Csak suhanó fák az ablakon át,
Tömegest közeledik Budapest.
Nyitott kis résen a huzat mi bánt,
Aranyhaj lobban, és elébem fest…
Játszó kis gyöngyként csillannak szálak,
A virág hajában illatos még.
Megfordul, lám egy pillantást lopván;
Kékellő szemében tükör az ég…
Örömbe burkolt felsejlő hangja
Idézi hozzám az angyalokat.
Pír mosolyát boldogság itatja,
S hozzáérzek ezernyi dalokat…
Követnék én is egy ilyen Tündért,
Együtt repülnénk a hajnal felett!
Előttem szállva írná az ösvényt
A lány, ki tán még meg sem született…
Csalfa álmaimban éltetem még,
Elválaszthat minket tengernyi év.
Ha felismerem, lehet későn már,
Elkerül a vég, megy tovább a hév…
Most is oly könnyedén itt hagysz éppen,
Nem próbálnálak visszatartani,
Mert messzeségedben maradhatsz meg
nekem az, aki…
Legutóbbi módosítás: 2015.04.09. @ 09:54 :: Furuglyás René