Furuglyás René : Távolból

 

 

Csak suhanó fák az ablakon át,

Tömegest közeledik Budapest.

Nyitott kis résen a huzat mi bánt,

Aranyhaj lobban, és elébem fest…

Játszó kis gyöngyként csillannak szálak,

A virág hajában illatos még.

Megfordul, lám egy pillantást lopván;

Kékellő szemében tükör az ég…

Örömbe burkolt felsejlő hangja

Idézi hozzám az angyalokat.

Pír mosolyát boldogság itatja,

S hozzáérzek ezernyi dalokat…

 

Követnék én is egy ilyen Tündért,

Együtt repülnénk a hajnal felett!

Előttem szállva írná az ösvényt

A lány, ki tán még meg sem született…

Csalfa álmaimban éltetem még,

Elválaszthat minket tengernyi év.

Ha felismerem, lehet későn már,

Elkerül a vég, megy tovább a hév…

Most is oly könnyedén itt hagysz éppen,

Nem próbálnálak visszatartani,

Mert messzeségedben maradhatsz meg

nekem az, aki…

Legutóbb szerkesztette - Furuglyás René
Szerző Furuglyás René 196 Írás
"Légy büszke, hogy tiéd minden szavad, s ha tudod ki vagy, érezd is annak magad!" ( Tiéd a szó )