Vaskó Ági : Menny és pokol

 

 

Én azt mondom tavasz,
rügybontó élet,
Te várod a halált,
lombhulló véget.
Én azt mondom sovány,
Te rávágód: vigasz!
Én azt mondom dagadt,
Te sértődve: Ki az?
Én úgy érzem édes,
lopom hát csókod,
Te kesernyés gúnnyal
szép csendben sózod.
Én érzem ott mélyen,
szunnyad még tüzem,
Te kezembe adod
kioltó vizem.
Én szerettem volna
földön a mennyet,
Te kabátot adtál,
a pokolba menjek.

Legutóbbi módosítás: 2015.01.13. @ 18:35 :: Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 119 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.