Marthi Anna : Napló. Kézirat. Kotta.

 

Grafológiailag szemlélve van tisztaság, egyensúly, néhanap.

Bár egy apró sósan oldódó könnydarab lavinát indít, pacává

omlaszthat fess betűkatona hadat, mégis eget tart, poklok

gyökerén kihajt, fedeleshintó hangjegykocsissal, kottakész

járművén napernyős kisasszonyként integetve, zsebkendő-

fontosat ejt ki, rá a patyolat vonalasfüzetre, párhuzamosok

tolongják magukban a borostyánfutotta romantikus jelent,

mikor naplóvak húzzák ki a régmúltban kapkodót, s mialatt

önmagunk szánalma egy gépi versbe hull, lenyomatosítható

a senkinek meg nem mutatott, titokként érlelt, oknyomozó.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1326 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak