Bátai Tibor : A másikét is mondjuk

                                                                      1

 

                                              Tudtam: a szeplőket ott, az orr tövében.
                                              A furcsálkodva fürkésző tekintetet.
                                              A nevetőráncok nélküli félmosolyt.
                                              A csaknem nyílt várakozást – lássuk, mire
                                              megy most? –, s tudtam (akkor még) a szeme színét
                                              is, a visszavonulás pillanatában.
                                              Tudtam, hiába próbáltam megtörténni.
                                              Az okát viszont csak most tudom — nem voltam
                                              eléggé kíváncsi a történetére.

 

 

                                                                      2

 

                                              Nyilván eszembe sem jutott, hogy létezhet
                                              másik történet is. Hiszen akkor és ott
                                              pont azok a szeplők történtek meg velem
                                              az orra tövében, a nevetőráncok
                                              nélküli félmosoly, a zavarba ejtő,
                                              csaknem nyílt várakozás, a szeme színe
                                              a visszavonulás pillanatában, meg
                                              az, hogy nem voltam képes megtörténni.

 

 

                                                                      3

 

                                              Nem csupán idő, de távolság is kellett
                                              hozzá, hogy aztán beszélni tudjak neki
                                              a saját történetemről, ezzel egyben
                                              – ha csak áttételesen is – rákérdezve
                                              végre az övére. Nem ért meglepetés-
                                              ként a leveleimre érkezett válasz.
                                              Végleg lekéstem róla, hogy megtörténjen.

 

 

                                                                      4

 

                                              Egyikünk sem sejthette, hogy megtörténtünk
                                              mégis, egymásnak is. Úgy váltunk szót róla,
                                              mint akik évtizedekig készültek rá,
                                              s meg sem lepődünk rajta, hogy közben a másik
                                              történetét is mondjuk. És még mindig csak
                                              ismerkedünk magunkkal. Történetünkkel,
                                              amely még tart. Mióta bizonyossá
                                              vált, jóformán másról se tudok beszélni.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.05.05. @ 10:44 :: Bátai Tibor

Szerző Bátai Tibor 369 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.