Sonkoly Éva : Farsang

 

 

Figyeld, elaludt a csend…

Ülj mellém, nézzük együtt a bolond világot,

mutatnám magam, ahogy más nem látott.

Farsang van, álarcot viselsz rég,

az enyém… előkelő, mögé nézz…

Rég nem kutatom, – bár tudom –

ki vagy valóban… feledjük mi volt.

Tavaszt várok, talán téged, talán mást,

lehullik majd az álarc, lásd igaz valómat!

Legutóbbi módosítás: 2014.02.12. @ 18:56 :: Sonkoly Éva

Szerző Sonkoly Éva 569 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"