Schifter Attila : Gát(lás)talan

 

 

A  monogámia  a  múltba  vész  mától  

( a  bizalommal  nem  csalom  tovább  magam ) 

és  viszonzatlan  hűség  hordalékából 

nem  építek  újabb  gátakat,  vágytalan. 

 

Leapadt  patak  mentén  sivár  világ  van,

amely  megáradások  nélkül  épp  olyan, 

mintha  arcpírokba,  genitáliákba 

sem  szökne  érzelem  pumpálta  vérfolyam. 

 

Olyan  ez,  mint  valami  akadályfutás 

egy  közöny  vájta  mederben  botladozva, 

lelki  szemetesből  érzelemkoldulás 

  mely  csak  szánalomszerelmet  kalapozna.

 

Hogy  előttem  milyen  távon,  és  mennyien 

( érdektelen )  ’s  a  cél  előtt  még  van  egy  csel;  

ha  csak  befutni  akarsz    de  részt  venni  nem   

én  is  odavethetem  lazán:  felejts  el. 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.