A monogámia a múltba vész mától
( a bizalommal nem csalom tovább magam )
és viszonzatlan hűség hordalékából
nem építek újabb gátakat, vágytalan.
Leapadt patak mentén sivár világ van,
amely megáradások nélkül épp olyan,
mintha arcpírokba, genitáliákba
sem szökne érzelem pumpálta vérfolyam.
Olyan ez, mint valami akadályfutás
egy közöny vájta mederben botladozva,
lelki szemetesből érzelemkoldulás
– mely csak szánalomszerelmet kalapozna.
Hogy előttem milyen távon, és mennyien
( érdektelen ) ’s a cél előtt még van egy csel;
ha csak befutni akarsz – de részt venni nem –
én is odavethetem lazán: felejts el.
Legutóbbi módosítás: 2014.02.28. @ 18:09 :: Schifter Attila
