Törött szárnyú varjakkal szállunk vitába,
mert nem repülnek,
s nem látjuk, hogy néha hiába minden akarat,
a test marad,
száj’t harap és köp a szabályokra,
hogy mit szabad,
hogy mit akarnak mások,
ahogy magamban egyre lejjebb ások,
csak makacsabb leszek,
mert nem lehet,
hogy győzzenek felettem érdektelen,
önző érdekek.
És most mondd, hogy rossz vagyok,
hátha lelkiismeret furdalásom lesz,
mintha lenne,
ami megsínyli, ha nem szeretnek,
a szívem helyén zörögnek a keresztek,
mostanában nem hiszek
földi angyalokban,
a hangom marad,
de a szemem lobban,
még sincs újra tűz
a hazugságokkal szennyezett kapcsolatokban.
Legutóbbi módosítás: 2013.12.03. @ 17:47 :: Tóth Zita Emese