itt ülök a sarokban csendben kigombolkozva
a néma hálóéjszakában megkövült arcom
gondolatokat dobál a szél kinn pajkos
játékfuvallatok kacsintások az Orion fölé
dobják a leheletet ködgalaxist gyúr belőle
az Isten töprengő néma ujja
halleluja, új év közeleg új remények
parttalan köszönések közé bekapcsoljuk
a mozivásznon mosolygó sztár rövid
szoknyáját a Szűz jegyében
szűz volt hajdanán csak a mosolya
jelzi mennyire eltűnt az ártatlansága
és mi bűnösök rohangálunk a Tejúton
kigombolkozva fázva félve talán még
nem késő nem bukunk le Isten előtt
majd csak a mennyországban kell
számot adni hányszor nem nevettünk
