nemojano : Magyarok

Nyomtatás

Ezer év sárdobáló küszködésében kifagyott
arcod didergett, Sarlós Boldogasszony.
Mosolyod árok tövébe fordult,
átkokat mosott ki.

Gyűlölet,
köpködés,
nem hatalom.

Nem vetettünk és nem is arattunk.

Magyarok!

A föld forgásába ájult nemzedékek
sikolyát ki érti meg?

Nem fázhatsz örökké,
mosolyogj!

Mosolyogj, remélj,
érettem is. Érettünk is.
Kitenyészik majd a szeretés,
kinő, akár árokparton a pitypang.

Szeretem a Tisza alkonyi zsibongását,
a búzaföldek búzaszem-keresztjét,
Napsütésben heverészni.

  A parton,
mosolygok,
érek,
érlel a fény.

Magyarok,
Magyarok vagyunk.

Göncünket felrángatjuk,
szívünket vássuk el.
Félünk, szeretünk, ölelünk.
S míg öleljük az anyaföldet,
kipergünk a fényre
fényes
nemzedéknek.