Marthi Anna : Buksik

 

Hiszen a gúny csak önfeledten érdekes. Ha egy rostalika buksit zsenialitással tölt

meg isten, két édes káposztafej rám eső része jut, hogy ész helyett megfőzzem,

háziasszony kezem alatt fütyörészve fényesedik minden, Fenyőünnep a Karácsony,

jászolban gyerekkel, a Kisjézus példájára, köszöntsük fel egymást szeretetben.

Áldott áhítat, béke szálljon otthonokra, csillag útján szemet szúrjon Isten ajándéka. 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.12.20. @ 07:39 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak