Vérem a földnek
Vérem a földnek teljes hittel,
arcom a szélnek víg feszülettel,
szívem az Úrnak nagy köszönettel,
vidd el, hozzád emelem.
Szétdobált holmija közt piheg ölve,
két füle rátapasztva a csöndre,
két keze ájul összeszorítva,
rátapint a Te nyomdokaidra.
Neszenincs sírkatakombát járva
vért szív, éled az új dobogásra.
Új a halál és újra a semmi,
nem akar, nem mer élveszületni.
Széttört sziklák hullanak újra
Napból a Holdra, majd le a porba;
pajkos démon gyilkosost játszik,
messzire kedves lánynak látszik.
Nincs nyugalom, itt nincs soha béke,
varázslók csencselnek ilyesmivel;
áru szeretni, a csók menedéke,
jobb ha csalódsz, mintha hiszel.
Árva a gyász és izzad a házban,
mocskos a légtér, érdes, durva
írás villog a néma homályban:
nem köphettek a térdreborultra!
Más sziszeg itt, nem fura kígyó,
megemészt élve, ha nem követed,
rádbólintva borral bókol,
ne mondd, hogy rossz, mert
tudja,hogy így jó,
átsiklik puha életeden,
két nyelvével tarkón csókol,
súg, mert mérgeivel szereted.
Legutóbbi módosítás: 2013.12.01. @ 09:38 :: Bogár Gábor