Bakos Erika : Felsőbbrendű kényszer

 

 

„Én megtehetném és mégsem teszem,

csak tervezem, csak épphogy fölvetem,”

de nem leszek különb majd, jól tudom,

ha szennyre az ajtót én is rácsukom.

 

Mert olaj-mocskot hord a folyó tükre,

tenyészvírusok törnek életünkre,

felzokognak szívemben a századok,

a könnyező föld lázad, vigyázzatok.

 

Mért lett az ember Isten tanítványa?

ha eljátssza, amit kapott, egy dráma,

kölcsön vette azt, amit éppen szétver,

mert vérében a felsőbbrendű kényszer.

 

Csak gondolkodom és jár az agyam,

valós teóriákat bogozok hasztalan,

hogy meddig tart a szörnyű látomás,

ha halált jelez az utolsó állomás…

 

 

 

Az idézet Pilinszky János: Ne félj című művéből való.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.12.01. @ 09:01 :: Bakos Erika
Szerző Bakos Erika 228 Írás
Bakos Erika vagyok egy Szeged melletti kicsi faluból. 54 éves, két gyermek édesanyja. Szeretem a szép szavakat, az őszinte gondolatokat és a szép verseket. Kedvenceim: József Attila, Pilinszky János és Ady Endre. Versírásra a férjem halála után adtam a fejem, így próbálom öt éve örömeim, fájdalmaim kifejezni. Az első irodalmi portál, ahol publikáltam gondolataimat, a Poet honlapja. Tagja vagyok a DéeMKá Irodalmi Csoportnak. Nincs saját kötetem, de verseim jó néhány Antológiában megjelentek. Még az út elején tartok, de a költészet iránti alázattal teszem a dolgom. A Héttoronyba tanulni jöttem és megköszönöm a jóindulatú segítséget. Szeretnék a portál aktív tagja lenni. örömmel tölt el, hogy itt lehetek.