a legdicsőbb koronát tüskékből fonták
cinikus római katonák
és begyöpösödött zsidó törvénytudók
buzgón helyeselték, hogy a Te
csodálatos fejedet díszítse
megpróbáltak összehasonlítani Téged, a Törvényt
a törvényről való elképzeléseikkel
amelyeket szentnek hittek
Veled, aki magad vagy a Szentség
ostobák
minden ostoba érteni akar Téged, az Istent
a Felfoghatatlant
bocsásd meg nekünk értelmünk beképzeltségét
a világ sötétjében tapogatózva
meleg vackomon, elalvás előtt
ajkamon beszéded ízével
neved ízével várom az álmot
és arra gondolok: Te talán nem alszol soha
azután arra: dehogynem, biztos alszol, és álmodsz is
hiszen annyira szeretsz bennünket, embereket
hogy mindenben közösködni akarsz velünk
azért vettél magadra testet is
amelyet mi irigyeltünk Tőled
ez már túl sok volt nagylelkűségünkhöz képest
Isten és még teste is legyen
bocsásd meg nekünk kicsinyességünket
vajon nem unod-e végtelenedszer hallani
ezeket a szívből jövő „ bocsásd meg „-eket?
Legutóbbi módosítás: 2013.10.12. @ 16:06 :: Bogár Gábor