Marthi Anna : mindennapi szotyinka

 

 

 

Vajon miről énekel az őszi szél?

Avarkori tölgylevél parfümöt

csavar orrunk elé, sietve merít

fák suhogásából, és meglökve

a koronás, szakállas Napvirágot,

mindennapi szotyinka esik elénk.

 

Emlékeink. Fürdünk a tegnapokban,

amint az ősz “itt van újra”.

Kabáttal, gombokkal és hosszú sállá

vált kardigánnal öltözünk,

kieszeljük a távolt, közelebbre

húzzuk megint egymás viseltes

naftalin-álmait. Karöltve Kedves,

átsétálunk az ég vérző kertjei

alatt, meglibben szoknyám, ismét

begombolod magad, kéz a kézben

felejtjük azt a nyarat; átnyargalunk

a macskakövön: otthagyni tetteink

fekete dobozát, azóta is kiszámolósat

ugrik a szív esőkabátban. Add meg

nekünk…

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak