Névnapi köszöntő
Azt sem tudtam, mi az: – „névnap”,
– de már vártam jöttödet!
Evidensnek tudtalak, mint
Katicán a pöttyöket,
mint a törpét az erdőben,
álomtündért, vagy manót,
– a gyerekész egybemossa
a kívántat s a valót…
Felnőttem. Már azt sem tudom,
hány pötty van a Katicán.
Álomtündért? – nem, felejtést
várok az éjtől csupán.
Erdő? Sok fa. Alapanyag.
Törpe – csak a fizetés…
Istenem… De gazdagabb volt
– kisebbként – a gyermekész…
Miklós lett a Mikulás, de
mégis, mégis, – vártalak!
Ha másképp is, felnőttkorra
tán ez az egy megmaradt!
Rengeteget adtál, de most
tőlem fogadd, én adok!
– Na nem sokat… Kívánságot!
Nagyon boldog névnapot!
Legutóbbi módosítás: 2012.12.06. @ 19:51 :: Zalán György