M. Laurens : Ó UTCA

 

 

Ó UTCA

Városom szívében eldugva, megbújva,
Lelkemben sárguló fényképpé vált ez utca…
Sikátorként sötét, csendes, unottan-álmos,
tábláján csak ennyi áll, “Ó utca, Terézváros”

Napsugár nem látta soha egy percre,
járdaköveit a napfény sohasem érhette.
A dohszag az orrot azonnal megcsapta,
málladozó halál várt a csupasz falakra.

Pikkelyekben hulló ős vakolat alatt,
köszvénytől szenvedő hajlott alak haladt.
Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva
eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva.

Kezében két szem krumplit szorongat,
a foszló, seszínű, rossz szatyorba dobva,
így himbálózott a sáros, göthös gumó,
kicsiny nyugdíjából ma ennyire futotta.

A rozsdás eresz remegve, kínlódva nyikorog,
galambok bújnak össze benne, begyük korog.
Lábatlan koldusként kúszik a nyálkás pára
a belső udvarban korhadó, torzó porolófára.

Csigalépcsők nyögve körbekapaszkodnak,
félig elrozsdálltak, félig már foghíjas holtak.
Görcsös támfák erőlködnek sírva, nyöszörögve,
hogy a büszke múlt emléke ne dőlhessen össze.

Nagy sokára a sötét végre betakar mindent,
a sok régi kacatot és semmit sem érő kincset,
kigyúlnak a lámpák itt-ott, árvákként elveszve,
koszos-sárgán hunyorognak, fényüket vesztve.

Csend van. A némaság marokként fojt mindent,
senki sem nyomja meg a kopott kapukilincset.
Alszik az Ó utca, hintót álmodik és elé táltost.
Elfelejt álmában mindent … elfelejti a várost!

2012. május 23.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.12.03. @ 16:52 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 220 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )