Egy barátomnak búcsúzóul
Próbáltam összerakni a képet,
De te is kellesz hozzá,
Nélküled kevés lett.
Terített asztallal várt ma is a reggel,
Szívem tele volt félelemmel,
Mégis, ha szóltál, t?lem fényévekre voltál,
De nem múlt el a nap nélküled.
Álmodtalak,
Sivatagok fenséges magányának,
Ábrahám termékeny asszonyának,
Izsák szívfájdító áldozatának,
Szodoma és Gomora falai közé,
Izrael legszebb asszonyának,
Az éjszakának és a nappaloknak,
De önz? módon, legtöbbet magamnak.
Beteljesületlenül maradt vágyak,
Életünkb?l rabolnak el hosszú perceket,
És amíg a percek múló órákká lassan összeállnak,
Vége lesz ennek az árnyékvilágnak.
