Szendrői Csaba : ered

 

kora van még

késni. a sálam is

saját úton már.

a szél lopta, nem

kaptam utána, ?

hátha.

 

az es? az szép.

és benne lenni,

még ha nincs is

meleg szoba.

aztán rád is fagy

tán, minden fogytán.

 

szerelmes lenni.

ahogy lát valamit

benned múlatja

az id?t, szemed

bogárja a repedésbe

mászik, látszik hogy fél.

 

ki nem? mindenkinek

elakad egy igaz.

szeretkezni, szert

kéznél tart a padka,

magányán l? be,

cigit a szennyvíz gödörbe.

 

de görbe tükör a város!

nem is görbe. túl

átlátszóan valós,

a felületi ülésen légy

részesem. szelet

érzék szervezetlenség.

 

elborulunk egymásra.

a parki pardon belül

táncolunk magamba

mártom, tudom. mára

tételesen feltételezem

a rossz ízt a számban.

 

rossz íz az a sok kapzsi.

alamizsna szín? bels? zsebek.

kikopott pénztárcájukban

a kiköpött hasonmásuk.

 fels?bbrend? meghasonulások.

megfeledkezek.

 

még épp nem arccal a porba.

kortyolok meghá-borongva .

szédülök a hatalmasok

kicsinyességén egy kicsit,

még ver a szívem, 

alig érezhet?.

 

elered az orrom végre,

megered az es?. 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.05.12. @ 16:35 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...