Marthi Anna : Tuszakoló

csillag tomi lábnyomán

 

tövig rágott értékrendek között

tévútból kivezet? köldökzsinór a rend

hosszú az út a szext?l a szerelmeskedésig

de kiszórt a szép szó hát beletuszakolom a lelkem

a lényeget eltátott szájjal rábízom
a berepül? galambrajra aztán felkötöm hajam

kontyos tyúkként magam keresem s vagy találok magot

mindennap hatalmas felh?s égszínkék egekb?l csillagokat nyelek

és lecsibészel ki csak játékból duzzog de boldog

péegyesemen hiába nyomom a gombot?

Legutóbbi módosítás: 2012.05.30. @ 20:56 :: Marthi Anna

Szerző Marthi Anna 1328 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak