Balzsamot rebbenő pillák,
fáradt szem nyílik az égre.
Ereszcsatornáin a kéznek
forró, omlós, piros tinta-ér.
Hajlik szemérmesen érted,
halk ritmust zizeg a szél.
Lombsuhogás-szoknyádra
néz utca végén a kertkapu.
Merre lófrál el ismét, rólad
álmodó gondolat-töredék.
Óhajtás. Kitér a járdaszélre,
finom alagút pupilla-széke
ring a mondaton. Szenet
dörzsöl, szundítva maszatol,
de könny kincsét megejti
a címeres jelű papírlapon.
Beéri a lendület, dalkörtés
forma rajzolódik a porba,
vágatlan nyújtózik a kés, s
várakozón pihenő levélnehezék
csendéletében: tölgy asztal
selymének húsán kész könyv.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.01. @ 04:03 :: Marthi Anna